A tánccal kapcsolatban majdnem annyi félelemmel találkozom, mintha extrém sport lenne …
Bárcsak lenne lehetőségem arra, hogy belelássak azoknak a gondolataiba, akik most még csak fontolgatják, hogy milyen jó lenne kipróbálni egy Rocky vagy Salsa tánctanfolyamot. Vajon hogyan beszélik le magukat arról, hogy egy ilyen terv vagy álom megvalósuljon?
Sejtéseim vannak a félelmekről, de konkrétumokat nem tudok
Amiről időnként szó kerül azokkal, akik végül is eljutnak a táncterem ajtajáig, ott leggyakrabban az életkor – jellemzően a túl idős vagyok – a ritmusérzék, a testsúly vagy az egész kinézet, és partner hiánya az oka. Illetve azoknál akik kapcsolatban élnek a partner távolságtartása az egész „intézménytől”, mint tánciskola. Hiszen valóban furcsa helyzet áll elő, ha egy 38 éves csinos hölgy a férje nélkül iratkozik be egy tánciskolába, mert a párját eddig nem sikerült rávenni arra, hogy táncoljon vele.
Sok férfi nem is gondol bele, hogy mekkora értéke van egy ilyen „önfeláldozásnak”. Nincs az a méretű rózsa csokor, ami annyit érne egy nő szemében, mint egy ilyen lovagias tett.
A virág természetesen rendben van, de hiszem és vallom, hogy a lelke mélyén minden nő szeretné, ha a párja táncba vinné és szórakoztatná.
Egyetértek a gondolattal, ahogyan a híres filmben / The Counselor – A jogász / mondja Javier Bardem, ” a nőkkel mindent meg lehet tenni, ha az ember nem untatja őket”
Mi lenne a megoldás?
Nem kell sokat gondolkodni rajta, el kell kezdeni a táncot!
A túl sok mérlegelés döntés képtelenné teszi az embert, ahogyan a 80 gombos távirányítón nehéz csatornát váltani, itt sem szabad feltételezésekbe menni. A tánc gyakorlatias műfaj. Amikor a saját szemével lát az ember egy élő, nem Photo Shopolt tánccsoportot, amikor lehull a lepel, akkor kerül a helyére a valóság, vagy ahogy Weiser István barátom mondaná, ott ér össze a gumi és az aszfalt.
A táncnak nem kell örök hűséget esküdni, a kedvezményes kipróbálási lehetőség mindig kockázatmentessé teszi a dolgot. Ha már ott van fejben az elhatározásnak csak a csírája is, akkor a tettek mezejére kell lépni és eljönni a legszimpatikusabb órára.
A csokor azoké, akik most úgy döntenek, hogy ennek nekivágunk!
